052 – Titokzatos szokás szerint

1. Titokzatos szokás szerint tartsuk meg ezt a böjtidőt, míg teljes lesz az ismerős négyszerte tíz nap útköre.

2. Törvény és próféták szava írta elő e szent időt, de Krisztusunk szentelte meg, idők Királya s kútfeje.

3. Legyen hát köztünk kevesebb a szó, az étel és ital, alvás, vigasság szűkösebb és szorosabb a fegyelem.

4. Mi bűneinkkel, Istenünk, megsértettük jóságodat, de öntsd ki ránk kegyelmesen megbocsátó irgalmadat.

5. Emlékezzél, mi a tiéd, esendők, bár műved vagyunk, kérünk, ne hagyd, hogy általunk kárt valljon szentséges neved.

6. Boldog Háromság, tedd meg ezt, egyszerű Egység, add meg ezt, hogy hozzon bő gyümölcsöket tiéidnek a böjtölés.

• Szöveg: „Ex more docti mystico” gregorián himnusz (Latin-magyar himnárium 40).

• Fordította: Sík Sándor.

• Dallam: Jézus, édes emlékezet (EÉ 360).

A böjtölés helye életünkben

Elgondolkodtató, hogy a középkori egyház himnuszai milyen koncentráltan fejezik ki egy-egy ünnep, ünnepkör központi gondolatát. E böjti himnusz tisztán tanítja, hogy a böjt megtartása nem az üdvösségünkhöz kötődő kérdés, Krisztus azt nem rendelte el, de megszentelte azzal, hogy maga is negyven napos böjtöt tartott szolgálatának megkezdése előtt. A szorosabb fegyelem időszakait ugyanúgy gyakorolta az Ószövetség népe, mint a keresztyének később, nemzedékeken keresztül, s közös tapasztalatuk az, hogy a böjtölésnek – Isten segítségével – lehetnek bő gyümölcsei.