060 – A pünkösdnek jeles napján

1. A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldeték, Megerősítni szívüket Az apostoloknak.

2. Melyet Krisztus ígért vala Akkor a tanítványoknak, Mikor méne mennyországba Mindenek láttára.

3. Tüzes nyelveknek szólása, Úgy, mint szeleknek zúgása Leszálla az ő fejükre Nagy hirtelenséggel.

4. Megtelvén ők Szentlélekkel, Kezdének szólni nyelvekkel, Mint őnékik a Szentlélek Ád vala szólani.

5. Örüljünk azért őneki, Mondván szép ékes éneket, Felmagasztalván ő nevét Örökkön örökké.

6. Dicsértessél Atya Isten, És megváltó Fiú Isten, Szentlélekkel egyetemben, Mindörökké. Ámen.

Szöveg: Debrecen 1602.

Dallam: középkori kanció népi változata (EÉ 235).

Ismertető

Megtelve Szentlélekkel

„Ennél az éneknél a legvalószínűbb, hogy már a középkorban is énekelték hazánkban” – írja Dobszay László, a magyar népénekeket vizsgáló kötetében. A szöveg egy középkori kanció népi változata, mely folyamatos használatot tudhat maga mögött az elmúlt évszázadokból, protestáns és katolikus gyakorlatban egyaránt. A dallamot legkorábban 1635-ben jegyezték le az Eperjesi graduálban, méghozzá többszólamú feldolgozásban és mennybemeneteli szöveggel. Az ének előző énekeskönyvünkben is szerepelt, azonban a ’80-as évek ízlését tükröző szövegi modernizálásokkal.

A jelenlegi közlés visszatér a hagyományainkhoz. Ismét beemeli a korábban kihagyott negyedik strófát, mely pünkösd központi üzenetét, a Szentlélek kiáradását fogalmazza meg képszerű módon. A modernizálásoktól is eltekintettünk, így a szöveg megegyezik annak korábbi formájával, mely sokak számára ismerős lehet a Dunántúli énekeskönyvből (1955) vagy Kodály Zoltán Pünkösdölő című kórusművéből.