070 – Halld, világ Teremtője

1. Halld, világ Teremtője, Ma hálaénekünk: Földünket te táplálod, És termést adsz nekünk.

2. Nem növekedhet semmi, Ha te nem növeled, A kizsigerelt földnek Te adsz új életet.

3. A föld éltet, a bolygón Nem uralkodhatunk, Az örök körforgásnak Csak részei vagyunk.

4. Úr Krisztus, táplálj minket, Légy égi kenyerünk, Adj erőt a testünknek, Frissítsd föl életünk.

5. Jól ismert teelőtted Életünk sok baja. Vezess irgalmas kézzel, És vezérelj haza!

• Szöveg: Kaija Pispa 2000. • Fordította: Kiss Judit Ágnes.

• Dallam: Melchior Vulpius 1609 (EÉ 504; Az élet nékem Krisztus).

Hálaadás és felelősségvállalás

A jó termésért való imádság és az aratási hálaadás témája évszázadok óta jelen van énekeskönyveinkben. Az iparosodott mezőgazdaság azonban erősen átalakította kapcsolatunkat a termőfölddel, szinte minden terményt készen vásárolunk, s csak kevesen élik át közvetlenül a gabonáért való munka aggodalmait és áldásait.

Kaija Pispa finn költőnő verse újszerű módon közelíti meg e témát: Hálát adunk a termésért, elismerjük, hogy a teremtő Isten élteti bolygónkat. De megemlékezünk benne arról is, hogy az emberi kapzsiság tönkreteszi a természet rendjét. Így válik könyörgéssé az éneket záró két versszak; könyörgünk a hitet tápláló égi kenyérért, és azért is, hogy Isten országába érkezve találhassunk igaz otthonunkra.

Melchior Vulpius dallama jól hordozza a verset, s a hozzá kapcsolódó két énekszöveg (Az élet nékem Krisztus; Légy velünk kegyelmeddel) gazdag asszociációs lehetőségekkel támogatja meg az új hálaadó éneket.