069 – Áldjátok az Úr nevét

1. Áldjátok az Úr nevét, Akik neki szolgáltok! Magasztaljátok őtet, Kik hű szolgái vagytok, Kik állotok házában, És jártok tornáciban.

2. Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű! Jákóbot mint ő népét, Izráelt kiválasztá, Örökévé foglalá.

3. Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen; Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.

4. Ki e világ végétől Támaszt terhes felhőket, Villámokat küld felül, Midőn bocsát esőket; Szeleit rejtekükből, Kiküldi erejéből.

5. Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.

[6.] A pogányok bálványi Ezüstből és aranyból, Kézzel szoktak öntetni, Csak semmik, bár nézd meg jól. Szájukkal ők nem szólnak, Ő szemükkel nem látnak.

[7.] Nem hallanak fülükkel, Az ő szájuk nem lehel. Hozzájuk mind hasonlók Az ily képet formálók, Kiknek ő reménységek Efféle bálványképek.

8. Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok, És őt magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!

• Szöveg: Théodore de Bèze, Genf 1562. • Fordította: Szenci Molnár Albert.

• Dallam: Pierre Davantès, Genf 1562. [GyLK 767]

Isten uralkodik a teremtett világ felett

A kereszténység történetében mindig is központi szerepet töltött be zsoltárok éneklése és olvasása, maga Luther Márton is több esetben buzdítja erre híveit és lelkésztársait. A zsoltárok szövegei nagyon különböző élethelyzetekre és eseményekre nyújtanak biblikus alapú imádságot: könyörgésre, bűnvallásra, hálaadásra és ujjongó örvendezésre egyaránt.

A teremtésvédelem a 21. század emberének megkerülhetetlen témája, több különböző nézőponton keresztül. Az itt közölt 135. genfi zsoltár mindenekelőtt hálaadásra indít, de azt követően emlékeztet Isten mindenhatóságára, hogy a természet is az ő akaratának engedelmeskedik. Végül a záró hálaadás előtt még arra is int, hogy kerüljük a bálványimádást, és minden egyéb földi reménységünk helyett egyedül Isten kegyelmében bízzunk. A 16. századi francia zsoltárparafrázist Szenci Molnár Albert fordításában énekelhetjük, ez méltóképp köti össze a mai kor emberét reformátor elődeinkkel.