044 – Szent Ézsaiás így ír Krisztusnak

1. Szent Ézsaiás így ír Krisztusnak szent születéséről, Hogy egy vesszőszál felnövekedik Jessze gyökeréről.

2. Ennek gyökerén egy virágocska, úgymond, nevelkedik, Kin az Istennek, ő szent Atyjának lelke megnyugoszik.

[3.] Győzedelmesnek, nagy hatalmasnak, irgalmasnak vallja, A kegyelemmel és igazsággal őt teljesnek mondja.

4. Ezáltal lehet az Úristennel nekünk békességünk, Mert közbenjárónk szent Atyja előtt ő lesz majd minékünk.

[5.] Drága jószágot és örökséget szerez ő minékünk, Adósságunkat nagy gazdagsággal megfizeti értünk.

[6.] Igazságával mind e világot megítélni fogja, Mert Atya Isten az ítéletet kezébe bocsátja.

[7.] Nagy békességet, lelki örömöt hoz ő e világra, Mert királyságot, nagy birodalmat vészen fel vállára.

[8.] Általa lészen, hogy a bárányok a farkassal laknak, Semmi bántások oroszlánoktól nem lészen juhoknak.

[9.] Semmi félelmek keresztyéneknek ördögtől nem leszen, Kiknek Krisztusban nagy bizodalmok, reménségek leszen.

[10.] Győzedelmének hatalmasságát valakik meglátják, Krisztus Jézusnak isteni voltát mindazok imádják.

11. Nagy bátorsággal szegény bűnösök akkor könyörögnek, Krisztus nevében lelki és testi ajándékot vesznek.

[12.] Az ő zászlóját felemelteti ő szent egyházában, És szent igéjét prédikáltatja e széles világban.

13. Nagy vigasságunk, örvendezésünk legyen e gyermekben, Mert üdvösségünk vagyon minékünk szent születésében.

• Szöveg: Szegedi Gergely, Várad 1566.

• Dallam: Kolozsvár 1744. [GyLK 802]

Próféciák és beteljesedés

A reformáció egyik nagy vívmányaként keletkeztek a Szentírás tanításait széles körben terjesztő népnyelvű gyülekezeti énekek. Jelen énekünk Ézsaiás próféta jövendölését formálja verssé; annak a lutheri teológiai gondolatnak a jegyében keletkezett, mely szerint a prófétai könyvek Krisztus királyságáról tanúskodnak. Kitűnően példázza a reformáció korának összetett versszerző gyakorlatát: a szó szerinti vagy összefoglaló bibliai idézetek váltakoznak a reformátori magyarázattal.

A vers szerzőjének, Szegedi Gergelynek (1537–1566) költészete Balassi Bálintra is hatott. E népszerű éneke 36 versszakos terjedelme, két hosszú sorból álló strófái alapján a karácsonyi istentiszteletnek olyan önálló része lehetett, mint a passió éneklése a nagypénteki szertartásnak. Schulek Tibor és Sulyok Imre (RMIÉ 26) szerencsés módon azt a – nagyrészt összefüggő – tizenhárom versszakot emelte ki ebből a műből, amely Ézs 11,1–10 és 9,5–6 alapján készült (e szakaszok karácsony ünnepe második, illetve első napjának ószövetségi lekciójaként szerepelnek a Liturgikus könyvben). GyLK 802 ezt a változatot vette át, és ezt visszük tovább mostani közlésünkkel.

A mixolíd dallam első nagy sora az alaphangról indulva, fokozatos emelkedéssel a harmadik motívumnál éri el a csúcshangot, majd visszafordul; a második sor lépcsőzetes ereszkedéssel érkezik a záróhangra. Ez az arányosság – és a szövegszerű, lendületes előadásmód – teszi kiegyensúlyozottá és jól énekelhetővé ezt az értékes tételt.