050 – Krisztus, Atya Istennek

1. Krisztus, Atya Istennek Egyetlenegy Fia, Jött kincséből szívének, Miként meg van írva: Ő a hajnali csillag, Mely fényességgel villog, S napnál szebben ragyog.

2. Miértünk emberré lett Időknek végére, Hogy el ne vesszünk már itt Istennél örökre. A halált lerontotta, A mennyet megnyitotta, Éltünk visszaadta.

3. Nevelj ismeretedben És szeretetedben, Hogy maradjunk a hitben, És járjunk lélekben, Hogy amit tőled kaptunk, Már itt megkóstolhassuk, Szüntelen szomjazzuk!

4. Te menny s föld teremtője, Atyának ereje, Uralkodol örökké, Erődnek nincs vége. Fordítsd tehozzád szívünk, Igazgassad értelmünk, El ne tévelyedjünk!

5. Jóvoltodért te ölj meg, S támassz föl kegyesen, Az óembert te rontsd meg, Hogy az új élhessen! Boldogan itt a földön És mennyben majd örökkön Rólad elmélkedjünk!

• Szöveg: Elisabeth Cruciger 1524. • Fordította: ÚZMK 1743, átdolgozta: GyLK Szb.

• Dallam: 15. századból, egyházi változata: Erfurt 1524. [GyLK 810]

Krisztus ragyogása és uralkodása

Ez a reformáció első korszakából származó vízkereszti ének már megjelent a 18. század legjelentősebb énekeskönyvében, az Új zengedező mennyei karban, de utána feledésbe merült; GyLK 810 elevenítette fel.

A Herr Christ, der einig Gotts Sohn (EG 67) szövege – a korban szokatlan módon – egy fiatal nőtől származik; Elisabeth Cruciger (született von Meseritz) Luther egyik tanítványának és barátjának, Caspar Crucigernek volt a felesége.

Az ének két részre oszlik. Az első két versszak az üdvösségtörténetet mondja el, ahogyan az Jézus Krisztus művében megvalósult. Krisztus személyének eredete az Atya szíve (az óegyházi és monasztikus teológiában a szív az érzékelés, az akarás és gondolkodás központja). A 3. versszak közösségi imádság Krisztushoz. A 4. strófa mindeneknek teremtőjeként szólítja meg őt – az óegyházi himnuszok értelmében. Az 5. vers emlékezés a keresztségre (Róm 6,1–4).

Az ének dallama világos rokonságot mutat egy – érdekes módon nyolcsoros – világi dallal. Legfontosabb a forma zártsága és kiegyensúlyozottsága, amely többszörös ismétlésekkel valósul meg. A ritmika attól válik élővé, hogy váltakoznak a nyugodtan lépő és táncos ritmusú (páros és páratlan metrumú) sorok. Ennek ellenére a dúr dallam nyugalmat sugároz. A strófa első fele (a Stollen) arányosan járja be az alaphang fölötti és alatti teret. A versszak második fele (az Abgesang) kétszer is érinti a csúcshangot, a kvintet, majd azonos sorral zárja le a versszakot.

Fedezzük fel ezen az éneken keresztül vízkereszt ünnepének sokrétű üzenetét!