053 – Kegyelmezz meg

1. Kegyelmezz meg nekünk, nagy Úristen, Ne hagyj minket elvesznünk bűnünkben, Add, mindenkor bíznunk szent nevedben, Megígérted: megtartasz kezedben.

2. A te néped tenger vétkét vedd el, És fedezd el bűnét kegyelmeddel, Mert szent Fiad megváltott vérével, Nem hagyott ő magunkra vétkünkkel.

[3.] Üdvözítő Isten, kérünk téged: Jelenjék meg rajtunk kegyességed, Távozzék el rólunk ítéleted, Legyen velünk te szent Istenséged.

[4.] Vajon egyéb náladnál ki volna, Bűnből, aki megmenteni tudna? Hanem csak te, Istennek szent Fia, Ki magadat adtad nagy fogságra.

5. Mutasd meg már irgalmasságodat, Kegyes Isten, és nagy jóvoltodat: Add ismernünk a te szent Fiadat, Ő kedvéért mutasd meg magadat!

6. Hallgathassuk a te szent igédet, És hihessük te ígéretedet: Adjad nekünk a jó békességet, Szabadítsd ki fogságából néped!

7. Közel hozzánk a kegyelmes Isten, Eljön közénk, és nem múlóképpen. Sőt örökké lakozik szívünkben, Nem hagy minket hitetlenségünkben.

[8.] Higgyünk azért a Jézus Krisztusban, Ne maradjunk bálványimádásban: Nem hagy minket Istenünk fogságban. És nem hagyja népét a rabságban.

• Szöveg: Debrecen 1560.

• Dallam: Moldvai népi gyűjtés (Pf 08; A fényes nap).

Bűneink rabságából kérjük Isten szabadítását

16. századi énekeinkben egyszerre jelentkezik a feltétlen bűntudat és a bűnből szabadító Istenbe vetett feltétlen bizodalom. Az akkori súlyos történelmi helyzetben az emberek jobban érzékelték az emberi élet ellentmondásainak és szenvedéseinek összefüggéseit, mint ma. De tisztábban látták a lélek szabadságra jutásának útját is.

A nagy erejű szövegnek koronként változott a nótajelzése. Az új református énekeskönyv (RÉ 471) az A fényes nap immár elnyugodott dallamát társította a vershez; ezt a formát vettük át próbafüzetünkbe.­

Segítse ez az ének a 21. század emberét is az Isten előtti őszinte megállásra!