055 – Ember, sirasd nagy vétkedet

1. Ember, sirasd nagy vétkedet, Mert érte Krisztus a mennyet, Elhagyva földre szállott. Tiszta és kedves Szűzanya Szülte őt nekünk, Mária, Hogy legyen közbenjárónk. Holtaknak adott életet, Meggyógyított sok beteget, Míg eljött az órája, Hogy értünk áldozat legyen, És minden vétket felvigyen A kínos keresztfára.

2. Nagy hálát adjunk néki hát, Mert értünk vállalt kínhalált: Éljünk úgy, mint kívánja. Vívjunk a bűnnel nagy csatát, Krisztus majd győzedelmet ád, Hallgassunk csak szavára! Tőle tanulj szeretetet, Ki értünk halált szenvedett, S így adott üdvösséget. Ó, ember, nézd, a Golgotán Bűnödért mily ítélet jár: Gyűlölj meg minden vétket!

• Szöveg: Sebald Heyden 1530 körül. • Fordította: Dóka Zoltán.

• Dallam: Matthäus Greiter 1525 (36. és 68. genfi zsoltár). [GyLK 812]

„Bűneinket maga vitte fel testében a fára…” (1Pt 2,24a)

Passiós énekünknél először kitérőt tehetünk a lutheránus korálok világából a kálvini reformáció énekanyagának forrásához. A 16. század első negyedében Straßburgban a zsoltárok verses parafrázisainak éneklése nagyon kedveltté vált. Köszönhető ez nem utolsósorban Matthäus Greiter (1490 körül – 1550) kántornak. Ő írta énekünk nagyívű dúr dallamát, amelyre kezdetben a 119. zsoltárt énekelték. A mesterien felépített kompozíció kupolaszerűen emelkedik sorról sorra egyre magasabbra, majd tér vissza a záróhangra. Bizonyára ennek köszönhető, hogy Kálvin felvette ezt a dallamot zsoltároskönyvébe (ott a 36. és a 68. zsoltár szövegét hordozza).

A szöveg a reformáció egyik zászlóvivőjétől, Sebald Heydentől (1499–1561) származik. Heyden 1519-től tevékenykedett Nürnbergben, eleinte kántorként, majd iskolarektorként, de leginkább az O Mensch, bewein dein Sünde groß (EG 76) szövegírójaként ismerjük.

A vers a nagyheti istentiszteleti gyakorlatban gyökerezik: ebben az időszakban a négy evangélium passiótörténetét olvasták. Ennek mintájára születtek a passióénekek, amelyek segítségével verses formában, könnyen énekelhető dallammal mélyedhetett el a gyülekezet Jézus szenvedéstörténetében. Ezek közül az egyik legkorábbi Heyden – Greiter dallamára írt – költeménye. Így a dallam, amely eredetileg zsoltárparafrázishoz kapcsolódott, evangéliumi történet, a passió parafrázisának hordozójává lett. Heyden mindezt huszonhárom versszakban fogalmazta meg. GyLK 812 német mintára csak a keretverseket közölte; próbafüzetünkbe ezt a formát vesszük át.

Johann Sebastian Bach erre a korálra írta Orgel-Büchlein című korálelőjáték-gyűjteményének talán legszuggesztívebb darabját, amelynek záró ütemeiben, ahol a Kreuze (kereszt) szó szerepel, disszonáns akkordokkal, egészen drámaian idézi fel a kereszthalál mélységét és dicsőségét. Hasonló karakterrel találkozunk sokkal nagyobb méretekben a Máté-passió első részének zárókórusában.