057 – Mind jöjjetek, örvendjetek

1. Mind jöjjetek, örvendjetek, Nagy vígan énekeljetek! Ím, kész már üdvösségetek. Refrén: Halleluja, halleluja! Halleluja, halleluja! Dicsérünk, Isten szent Fia!

2. Meghalt, de már feltámadott. Legyőzött bűnt és bánatot. Jer, néki hálát mondjatok! Refr.

3. Megvívta már a nagy csatát, Ki értünk adta önmagát, Szétzúzta poklok ajtaját. Refr.

4. Isten Fiának zengjetek Ujjongó hálaéneket, Ki ily nagy jót tett véletek! Refr.

5. Csak téged áldjon énekünk, Szentháromság egy Istenünk; A földön s mennyben légy velünk! Refr.

• Szöveg: 1. vsz.: Medingen 1380 körül, 2–5. vsz.: Cyriakus Spangenberg 1568, a 14. századi „Resurrexit Dominus” nyomán. • • Fordította: Dóka Zoltán.

• Dallam: Hohenfurt 1410, Cseh Testvérek 1544, Wittenberg 1573. [GyLK 814]

„Resurrexit Dominus”

A 14. századi Resurrexit Dominus kanció nyomán keletkezett Wir wollen alle fröhlich sein (EG 100) egyesíti húsvét evangéliumát és az éneklésre való felszólítást.

A megszabadítás, szabadság érzése a keresztény ember életének alapja. Az ujjongó öröm a húsvét utáni egyház megtapasztalt kincse, amely mindig új énekekben, zenében és táncban ölt testet; kevésbé szavakban, inkább jelekben és gesztusokban. Itt nem a húsvétkor történtek teológiai kifejtése szólal meg, hanem a Feltámadottal való találkozás élménye. A buzdítás egyenesen a nyugati egyház örömkiáltásába torkollik: a Halleluja (melynek jelentése: „Dicsérjétek Jahvét!”) a húsvéti keresztények ismertetőjele. Az ujjongás alapja Jézus Krisztus halála és feltámadása, amely elég nagy és jelentős tény ahhoz, hogy ötven napig ünnepeljük.

Az ének elsősorban a dallamából él. A zenei történést elejétől végig a táncos, páratlan metrumú ritmus uralja, amely energiáját a jambikus verselés előrevivő felütéseiből nyeri. Itt a kanció, egy késő középkori népies műfaj hagyománya elevenedik meg. A hatsoros strófa zeneileg kétszer három sorra tagolódik: a Halleluja refrén zenei anyaga megegyezik az első három soréval. Az első sor dúr hármashangzat-felbontása energikusan fellép a nagy szextre, majd a kvinten zár; a második sor az oktávról indulva fokozatosan éri el a tercet; a harmadik sor pedig az alaphangot járja körül. Az egész strófa kiegyensúlyozott, arányos és erőt sugárzó, kiválóan alkalmas az örömteli húsvéti költemény hordozására. De többet is nyújt: olyasmit közöl, amit szavakkal már nem lehet kifejezni. A beszéd után a zene továbblép, és ablakot nyit a transzcendensre.

Énekeljük gyermekekkel és minden korosztállyal!