067 – Az igaz hitben végig megmaradjunk

1. Az igaz hitben végig megmaradjunk, Még ha e földön emiatt nyomorgunk, Sok megalázást kell is majd kiállnunk, S hitben meghalnunk.

2. Példaként nékünk apostolok állnak, Kiknek szavára nemzetségek vártak, Krisztushoz megtért sok tévelygő nyája Mind a világnak.

3. Ők tizenketten telve tudománnyal, És az ő szívük állhatatossággal, Bennük a Lélek, így nem gondolának Senki átkával.

[4.] Mint a méz édes, olyan volt a hangjuk, Mindenütt kedves volt a tanításuk, És Szentlélektől bölcs az ő szólásuk, És tudományuk.

[5.] Sorsukban őket követték a szentek, Sok fáradtságot, vereséget tűrtek, Krisztus Urunkért halált is szenvedtek, Míg megpihentek.

6. Jézus hívei, vígan örvendjetek, Keserűséget kik földön szenvedtek, Mert mennyországban Úr Jézussal lesztek, Úgy örvendeztek.

7. Tisztesség néked, örök Atyaisten, Úr Jézus Krisztus és Szentlélek Isten, Add meg, hogy mindig maradjunk a hitben, S áldhassunk, ámen.

• Szöveg: Kájoni kancionále 1676 alapján; átdolgozta SzB.

• Dallam: Petrus Tritonius 1507 (Pf 027; Az Atya, Fiú, Szentlélek Istennek).

Az apostolok példája és mártíromsága

Az Ágostai hitvallás szerint „a szentekről megemlékezhetünk azért, hogy kövessük hitüket és jó cselekedeteiket…” Kicsit később ezt olvassuk: „Azt azonban nem tanítja a Szentírás, hogy a szentekhez fohászkodjunk, és a szentektől kérjünk segítséget, mert egyedül Krisztust állítja elibénk közbenjáróul…” Ebben a szellemben szól az apostolokról és a szentekről a Kájoni kancionáléban (Csíksomlyó 1676) közölt vers, amely az alapja a közölt éneknek. A szöveget csak finoman kellett igazítani ahhoz, hogy ma is érthető legyen minden gondolata.

Az eredeti vers jóval hosszabb, mint az itt olvasható hét versszak. A 25 versszakos szöveg a bevezető versszakok után akkurátus pontossággal sorolja föl a tizenhárom (!) apostol – köztük Mátyás és Pál – sorsát: kit hol és milyen módon ért a mártíromság. Bizonyos, hogy a korabeli tanulóifjúság alaposan elmélyedhetett az ének által a tanítványok példájában. (Példaként a 14. versszak: „Dicső Szent Máté Szerecsen országban, Foglalná magát a szent áldozatban, Által vereték pallossal azonban; Meghal kínjában.”) S a hosszú felsorolás után vonatkoztatja ránk a példaként állított szentek bizonyságtételét.

A mai keresztyénségtől sem idegen a vértanúság, s a szentek és apostolok elkötelezettsége nekünk is tanulságos lehet. Erről vall ennek a 17. századi éneknek mai változata.

A dallam a kor humanista versformáinak egy mintadallama (szaffói strófa), amelynek variánsával már megismerkedhettünk az Első próbafüzet 027-es keresztelői énekénél.