068 – Krisztust dicsérje énekünk

1. Krisztust dicsérje énekünk, Jánost az Úr küldte nékünk, Pusztában ő kiáltó szó: Elközelít a Megváltó.

2. Tán Krisztus ő? Mind kérdezik. „Nem én, de menten érkezik, Nálamnál ő előbb való, Isten Fia, Szabadító.”

3. Ujját kinyújtja láttára: „Íme, az Isten Báránya, Magára bűneink veszi, S az Atyaisten engedi.

4. „Nem méltó hozzá életem, Hogy saruját én levegyem, Keresztel tűzzel-lélekkel, Istennel így kiengesztel.”

5. Úr Jézus, hála jár neked, Hirdeti János kegyelmed, Szavait, add, hogy érthessük, S nevedet zengve éltessük.

• Szöveg: Nikolaus Herman 1560, Philipp Melanchthon „Aeterno gratias patri” újlatin himnusza (1539) nyomán. • Fordította: Rieckmann Tadeusz.

• Dallam: Bartholomäus Gesius 1603.

„Saruja szíját megoldani sem vagyok méltó” (Jn 1,27)

Az énekeskönyv-megújítás munkatársai szükségesnek tartják a nyitást a bibliai alapú, de a mai magyar evangélikus gyakorlatban nem igazán ismert ünnepek felé. E törekvés első példája ez a reformáció korai szakaszából származó ének: Wir wollen singn ein’ Lobgesang (EG 141). Elsősorban Keresztelő (Szent) János ünnepére, június 24-re van szánva, de adventben is aktuális. A vers egyik része konkrét evangéliumi igéket – Jn 1,19–28; Mt 3,1–12 – idéz fel, a másik része pedig hálaadás és dicsőítés.

Nagy erőssége az éneknek lendületes, jól énekelhető, dór (karakterű) dallama, mely új, de mégis ismerős: rokona annak a korálnak – Christe, du bist der helle Tag (EG 469) –, amelyből a Krisztus, ki vagy nap és világ (EÉ 109) származik.

A tétel istentiszteleten, bibliaórán és hitoktatásban egyaránt megtalálhatja a helyét.